Cocaine Plated Sanity

Az asztronauta

Reblogged from elvezd-keseredesen

emelkedem:

anya a nappaliba hívott, leültetett a kanapéra,
és akkor mondta el, amit neki is aznap az orvosok.                                             hogy danival valami nincs rendben, beteg a vére,
de még nem tudják pontosan, és vigyázzak rá nagyon.

dani az öcsém, hétéves.
űrhajós akar lenni, a súlytalanság miatt,
mert manapság gyakran fáradt,
véraláfutásokkal ébred,
és tudom, hogy éjszaka csinálnak vele valamit,
hallom néha a retinák rianásait,
műholdak keringenek a szemgolyók egyenlítője fölött,
hogy amíg alszik, letapogassák az utolsó szárazföldeket.

beteg a vére, mondja anya,
de tegnap láttam egy kórházi papírt,
amire egészen más volt írva: akut mieloid leukémia,
de előttem erről nem beszélnek.
délutánonként lemegyünk a játszótérre,
én lököm a hintában,és érzem,
hogy napról napra egyre könnyebb,
már elég egy kézzel is.

egyre sekélyebbek a lábnyomai a hóban,
és egyre korábban sötétedik.
mi lesz, ha egyedül indul el haza,
és egy hajszálér elpattan az orrában?
a kapualjakból a ragadozók
– igazán csak tőlük féltem –
összegyűlnek a beteg vérre is?
a rémálmok szagára?

túl sok a fehérvérsejt, kevés a vörös,
de dani azt mondja, ne aggódjak,
mert az asztronauták, amikor visszatérnek, bennük is.
de nem tudom, lesz-e belül valaki,
aki elkezdi pakolni a homokzsákokat az artériák falánál,
ha felhorzsolja a térdét, vagy beüti a könyökét.
és már mindig sapkát hord,
és jobb is nem látni anélkül.

és nem találnak senkit.
és én reggel a villamoson
úgy nézek végig a tömegen,
hogy vajon ki lehetne ideális donor,
mert különben már csak legfeljebb egy hónap,
és én szó nélkül megölném, ha az kéne,
vagy erőszakkal magammal vinném oda,
ahol a csontvelő-átültetést végzik.

péntek volt, nem sokkal az ünnepek előtt.
délután mentünk volna be hozzá,
de reggel felhívták anyát a kórházból.
a visszaszámlálásnak vége, az asztronauta felszállt.

idén lenne 18 éves.
már hazahozott volna néhány barátnőt,
párszor elkéri a kocsit,
és egyszer egy kocsmában én védtem volna meg.                             

és a szomszéd fiú, aki augusztusban költözött ide,
mert most lett nagykorú, ez az első albérlete,
sosem fogja érteni, mit akarok tőle.
miért néztem rá úgy a postaládáknál,
miért fogtam vele olyan gyengén kezet,
miért túrtam bele a hajába,
miért csöngettem be kötszerekkel,
amikor hallottam, hogy eltört egy poharat…

                               

valószínűleg melegnek gondol
vagy pszichopatának,
pedig csak ugyanabban az évben született.
pedig csak túlságosan hasonlít az öcsémre.

Hogy mit szeretnék vele? Először csak kis dolgokat. Csak hogy együtt legyünk. Csókoljon, öleljen, simogasson. Bújjunk össze, aludjunk együtt. Mellette elaludni, mellette felébredni. Randizni vele. Elmenni fagyizni, moziba, állatkertbe … csak úgy sétálni a városban, nevetni az embereken. Nevetni. Rengeteget nevetni. Szeretnék vele napokig az ágyban feküdni vicces filmeket és sorozatokat nézni és csak nevetni és tömni a fejünket pizzával, gyrossal és minden ilyesmivel. Szeretnék vele elmenni edzeni. Akár futni … versenyezhetnénk is, hagyna nyerni. Vagy csak biciklizni … mondjuk a Balaton körül. Elmenni vele a Balatonra, lángossal tömni a fejünket, megvenni a legcukibb úszógumit és matracot és csak játszani a vízben, mint a gyerekek. Szeretnék vele videójátékokat játszani. Mondjuk NBA-t vagy valami autóversenyt … hagyna nyerni. Szeretnék vele télen hóembert építeni, elmenni szánkózni, szeretném ha megfürdetne a hóban. Szeretnék átfagyva hazaérni és beülni vele egy forrő vizes fürdőre a kádba. Aztán csak a kanapén az ölében fekve forró teát kortyolgatni és beszélgetni órákig. Szeretnék vele olyan napokat tartani, amikor csak az ágyban fekszünk egész nap, szeretkezünk és nem vagyunk elérhetőek senki számára. Szeretnék vele péntek éjszaka sétálni a városban. Szeretnék vele otthon kettesben borozni … akár lerészegedni. Szeretnék vele ÉLNI. Szeretném, ha reggelente együtt ülnénk az erkélyen és fognánk egymást kezét miközben kávézunk és szívjuk azt a szar cigit. Szeretnék vele elmenni motorozni, csak száguldozni és leszarni mindent és mindenkit. Szeretném vele max hangerőn hallgatni a kedvenc zenéinket és leszarni, hogy a szomszédok mit gondolnak. Szeretném vele körbeutazni a fél világot. Szeretnék vele elmenni a kedvenceink koncentjére. Szeretném, ha megkérné a kezem. Szeretném, ha együtt szerveznénk meg az esküvőnk minden részletét. Szeretném, ha fogadalmat mondanánk egymásnak. Szeretném ha vennénk egy üres házat. Ha együtt találhatnánk ki, hogy milyen színűek legyenek a falak, a szőnyeg, milyen képek legyenek a falon, minden egyes apró részletet. Szeretném a közös gyerekünket várni. Együtt válogatni a babaruhákat, a cumisüveget, a játékokat, mindent, amire csak szükségünk lehet. Szeretnék vele órákig csak arról beszélgetni, hogy mi legyen a pici neve. Szeretném, ha minden egyes pillanatánál együtt lehetnénk ott vele. Mikor kimondja az első szavait, mikor megteszi az első lépéseit, mikor majd elkezdi az óvodát, az iskolát, mikor befejezi azokat és elkezdi a saját kis önálló életét felépíteni. Addig is szeretném, ha egyszerű családi hétköznapokat élhetnénk, de sosem hagynám, hogy ellaposodjon ami kettőnk közt van. Szeretném minden nap megcsókolni mielőtt elmegy munkába, még ha előtte este veszekedtünk is. Szeretném minden nap finom ebéddel várni haza. Szeretnék vele minden nap szeretkezni. Szeretném néha csak meglepni egy masszázzsal mikor hulla fáradtan jön haza. Nem várom el, hogy megjegyezze az évfordulónkat, a névnapomat, inkább csak néha egy sima hétköznapon lepjen meg egy szál virággal. Szeretném, ha rengeteg közös családi programot szerveznénk, ha rengeteget mennénk együtt kirándulni, nyaralni vagy egyszerűen csak leülnénk a nappali közepére és együtt játszanánk a gyerekeinkkel. Szeretnék vele boldogan élni, boldogan élni míg meg nem halunk.

Reblogged from soha-soha

make-that-pussy-poppin:

Keerlek

Ha megcsalnál

Reblogged from lisovszkidora-deactivated201812

te-faszkalap:

yourlucaaaworld:

vidaesztee:

- Elhagynál, ha kiderülne, hogy megcsaltalak? - kérdezte a férfi. 

- Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy firtatni merjem a kérdés apropóját. Inkább csak annyit mondok, attól függ. 

- Mitől?

- Tényleg muszáj most erről beszélnünk?

- Muszáj.

- Attól, hogy milyen értelemben csaltál meg. 

- Hogyhogy milyen értelemben? Ha lefeküdnék valakivel, aki nem te vagy. 

- Elsőre azt mondanám, hogy Édesem, ebben az esetben valószínűleg elköszönnénk egymástól egy életre, és örülhetnél, hogy nem szórom ki a cuccaidat az ablakon. De ez szerintem nem ilyen egyszerű. Nem ennyire fekete vagy fehér. Ha megcsókolnál valakit, mérlegelnék. Miért, kit, mikor, milyen körülmények között, de valószínűleg túltenném magam a dolgon. Ha beleszeretnél valakibe, vagy elkezdenél érzelmileg kötődni valakihez, akkor is megcsalnál, és akkor lennék a legnagyobb szarban. 

- Miért? 

- Mert arról nem tehetnél. A szerelem, az érzések maguktól jönnek, megpróbálhatsz tenni ellenük, de attól még ott lesznek. Maximum megtisztelsz annyival, hogy ellenállsz a kísértésnek, nem engedve a vágyaidnak. Nem tudom melyik a rosszabb. Ha fizikailag, vagy ha érzelmileg csalják meg az embert. Ha lefekszel valakivel, lehet, hogy csak hirtelen vágyból, ösztönből történt, és a végén nem is jelentett semmit, csak annyit, hogy nem tudtad féken tartani a farkad, de alapvetően neked érzelmileg, tényleg zéró jelentőséggel bírt. Én meg eldönthetem, hogy képes leszek-e valaha megbízni benned, nem fogok-e minden vita után attól rettegni, hogy bosszúból megint szexelsz valakivel, nem fogom-e újra és újra a fejedhez vágni, vagy el tudom-e hinni, ez akkora lecke volt neked, hogy többet nem futsz bele ugyanebbe a hibába. Ha beleszeretnél valakibe, de fizikai síkon a világon semmi sem történne, tulajdonképpen nekem nem is lenne mit megbocsátanom, hiszen tenni, nem tettél semmit. Csak éreztél. Mégis nagyobb az esélye annak, hogy menthetetlenül tönkrement a kapcsolatunk. Nagyon kellene akarnunk egymást, hogy rendbe tudjuk hozni. Könnyen lehet, hogy el is buknánk. De az biztos, hogy pokoli menet lenne. Azt hiszem ez sokkal jobban fájna. És te? Te megbocsátanál, ha megcsalnálak? 

- Attól függ. 

- Vicces fiú vagy, mondták már? 

- Párszor. 

- Szóval? 

- Igen megbocsátanék, mert szeretlek. És nem bírnám ki, hogy elveszítselek. 

- Ez a világ legnagyobb kamuja. Nem azért bocsátanál meg, mert szeretsz, hanem mert magadat szereted. Engem gyűlölnél. Nem akarnád megélni a fájdalmat, ami a szakításunkkal járna. Inkább lenyelnéd, mert hiába éreznéd magad elárulva, ott lennék, megcsókolnálak, fognám a kezed, és megnyugtatnád magad, hogy ott vagyok melletted és szeretlek. Akkor is, ha megcsaltalak. 

- Nem, nem ezért bocsátanék meg. Azért, mert eddig nem sejtettem, de én megcsaltalak. 

- Tudom. Észrevettem egy ideje. Olyan vagy, mint régen. Amikor belém szerettél. 

- De nem történt semmi. Nem is fog. Már vége. 

- Bár vége lenne. De mindketten tudjuk, hogy még csak most jön a neheze.

/  http://www.stylemagazin.hu/hir/Ha-megcsalnal/11746/eletmod/lelekhangok  /

kerleknecsinaldd

Uristennnn

A szüleim féltek, hogy rossz társaságba keveredek. Hát, végül én lettem a rossz társaság.

Reblogged from very-ihatemyself